Csekonics József

(Kőszeg, 1757. február 22 –1824. április 26.)

Csekonics József tábornok, a Szent István-rend vitéze.

Kőszegen 1757-ben nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a magyar lótenyésztés alapjainak zseniális lerakója.

Munkásságára döntő hatással volt az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési tudományának megismerése gróf Hunyadi József örményi ménesében. Összegyűjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában terjesztette elő javaslatát II. József császárnak a magyarországi lótenyésztés felvirágoztatásához.

Csekonics javaslatait az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-i rendeletében megalapította a Mezőhegyesi Királyi Ménest. Csekonics József lett a ménes parancsnoka, aki első számú feladatának a hazai lóállomány javítását, nemesítését tűzte ki céljául, ellenezve a külföldi drága és alkalmatlan lovak vásárlását.

Magyarországi körútja eredményeként a hadseregben már bevált csontos, erős kancákat telepítette Mezőhegyesre, és azonosítási számmal látta el őket. Ettől kezdve minden ló eredete ismert volt, ami nagy előrelépést jelentett az átgondolt lótenyésztés érdekében. Örökérvényű alapelve volt, hogy „az anyakanca legyen a ménes modellje”.

Csekonics munkássága felbecsülhetetlen eredményeket hozott.

Hamarosan szűknek bizonyult Mezőhegyes ménesterülete, ezért a Bécsbe vezető „marha hajtó út” mentén Bábolnapusztán mezőhegyesi kancákkal indított további tenyésztést.

Bábolna önálló ménesként 1806-tól működik.

 A nyugodtabb életmód érdekében zsombolyai birtokára költözik Csekonics, és összegzi tenyésztési tapasztalatait, mely könyv formájában 1817-ben jelenik meg.

Mezőhegyes és Bábolna megalapítója 21 éves munkássága alatt tábornokká és Magyarország Inszurrektiós-dandár tábornokává léptették elő.

A halál 1824. április 26-án érte el zsombolyai birtokán. Ne feledjük, hogy munkássága által válhatott lehetségessé az őt követő Kozma Ferenc törekvéseinek eredménye, a magyar lótenyésztés aranykora.